Így kerülheted el azokat a leggyakrabban előforduló és legveszélyesebb buktatókat, amelyekkel minden tapasztalatlan újságíró szembesül.

1) Ne érts semmit se félre, ne írj semmit félre

Igen, mindenki követ el figyelmetlenségében hibákat. Az újságírók pedig amúgy is versenyt futnak az idővel, úgyhogy könnyű megcsúszni. De soha ne higgy senkinek, aki azt mondja, hogy ez annyira közhely, és annyira érthető vagy megbocsátható, hogy nem számít. 

De számít.

Egy címből kimaradt betű, egy a leadben otthagyott szó – nagyon sokba kerülhet neked. Ha print a lap, akkor biztosan, ha online, akkor is, bár az utóbb – javítható. A hibák tönkre tehetik az olvasókkal a kapcsolatod, ha meg nagyot vétesz, akár jogi bajba is kerülhetsz.

Az olvasók nem bocsátják meg neked, ha rosszul nevezed meg a kedvenc filmsztárjukat, vagy rosszul írsz egy várost vagy folyót. Számukra ez nemcsak azt mutatja, hogy alkalmatlan vagy a feladatodra, hanem azt is – nem törődsz velük (megveted őket és más olvasókat is).

Ellenőrizz kétszer, semmint egyszer sem. Ha nehéz, olvasd el a címet, leadet szótagolva, és a neveket pedig csekkold a google-ban – legalább három helyen!   

Ha egy szerkesztőnek sokat kell tisztáznia, dolgoznia utánad és miattad – nem leszel hosszú életű a lapnál.

2) Ne lépd át – soha – a határidőt

Ne hagyd cserben az olvasókat és szerkesztőket azzal, hogy nem teljesíted időre, amit ígértél. Ha harmadszor is késel, és nem tud megjelenni a várt cikked a megfelelő időben – nem sokáig fognak számítani rád a lapnál, portálnál. Mert nem vagy megbízható – vagyis nem teszed lehetővé, hogy a lap tervezhető legyen.

Pápá!

3) Ne feledkezz meg az olvasóról

Tudd, hogy ki az olvasóközönséged, hogy férfiak-e zömmel, vagy inkább nők, magasan iskolázottak vagy átlagosan, és többségük hány éves – és azt is vedd számításba, feltehetően mit tudnak eleve egy témáról. Az olvasó alul- vagy felülértékelése vagy figyelmen kívül hagyása eleve tönkreteszi a cikked.

Egy egészségügyi cikk nem hemzseghet a latin kifejezésektől, a szakszavaktól, mert azt a többség nem érti (mondjuk egy történészprofesszor sem, hiába akadémikus), de az meg nem megoldás, hogy zárójelben magyarázkodsz, mert az megtöri a cikked, és olyan lesz, mintha lexikon szócikkekkel tömnéd tele.

4) Ne írj pongyolán

Ha izgatottan veted a gondolataidat papírra, könnyen figyelmen kívül hagyod az írásjeleket és a nyelvtani szabályokat, különösen az e-mailekben. És ez még hagyján – (én mindig megbocsátom magamnak, és többnyire az e-mailt olvasó ismerőseim is…)

De lehet, hogy a küldött e-mailed az első és egyetlen esélyed arra, hogy eladd az ötleted egy szerkesztőnek. És a szerkesztők nem szeretik azokat, akik még az alapokat sem tudják vagy tartják tiszteletben.

Nincs értelme gondosan csiszolni a kész cikkedet, ha a kísérőleveled azt jelzi, hogy nem szabad megbízni benned. Tehát figyeld az igeidőket, és többes számokat, a névmásokat és aposztrófokat. E-mailed nem csak egy e-mail, hanem kirakat, ahol mutatod, árulod magad!   

5) Soha ne írj okosan, ne írj túl semmit

A hosszú szavak, az összetett mondatok, az igényes és kifinomul megfogalmazás valójában ellensége a világos és egyszerű kommunikációnak. Használj mindenki által könnyen érthető nyelvet – gondolj Örkényre vagy Hemingwayre, ne pedig a díszítő retorikára meg a virágzó képzeletedre. Ne azt tükrözze a szöveged, hogy te milyen okos vagy – az olvasó nem arra kíváncsi, hanem a témádra.

Előfordul, hogy belelkesedsz, imádod a témádat, rendben… de ha nem bírsz fékezni, zubognak az írásodban a részletek, az olvasó előbb-utóbb belefárad és beleveszik. Minden cikknek van határa… És ezt a szerkesztő meg is mondja. Ha 500 szó vagy 3000 karakter (szóközökkel, hahó! mindig szóközökkel) a rendelés, akkor nem adhatsz 400 szót (460-at tán igen), és nem adhatsz 4500 karaktert sem, 3150-at még igen.

Ha kevés, akkor érződik, hogy nem vagy birtokában a témádnak, ha sok, akkor a szerkesztő a haját tépi, mert neki kell dolgoznia, meghúznia… ha nem dobja mérgesen a kukába.

6) Tisztítsd meg a szöveged a kliséktől és zsargonoktól

Az újságírók utálják a szakzsargont, de az üzletemberek, tudósok vagy orvosok szívesen beszélnek szakszavakkal, de neked a végén, amikor írsz, kerülnöd kell a szakzsargont!

És közhelyes kliséket is. Hidd el, a norvégok nem „síléccel születnek”, a kedvenc csatárod meg nem úgy „fut mint egy agár”, ha fele sebességgel, az már jó!

7) Ne koldulj, ne lopj

Versenyt futsz az idővel, és csábító, hogy körbenézz, keress gyors és egyszerű, inspirációs forrásokat. Oké. De soha nem vehet el mások ötleteit a sajátodként, mások mondatait a sajátodként, és ha idézel, soha nem felejtheted az „idézőjelet” és a forrást megnevezni.

A plágium szerzői jogsértés. Nem csak csaló leszel, de be is perelhetnek.