A bulvár újságírás szenzációt keltő, groteszkül dramatizált és direkt eltúlzott. Többnyire nyálas és szentimentális – de része a társadalmi kultúránknak. Célja, hogy ne az olvasó eszére, hanem közvetlenül az érzelmeire hasson! Így hát nem kiegyensúlyozott, nem tárgyilagos és nem is mindig tisztességes.

Jellemzi az un. kihagyásos-hazudozás, az egyoldalú megközelítés, a tények kiragadása a kontextusból, témáit pedig könnyen fogyasztható stílusban tárja az olvasók elé. Valójában az a törekvése, hogy felfüggessze az olvasó intelligenciáját: érzelmileg terhelt döntésekhez, ítélkezéshez vezesse.

A bulvár meghatározóan olyan történetekkel foglalkozik, amelyeknek nem sok közük van a világ jövőjéhez. Az olvasó nem vagy alig kap tényeket, nincs lehetősége, hogy amit olvasott, azt önmaga értelmezze, elemezze és ezáltal saját következtetésekre jusson. Az olvasók többnyire un. üres kalóriát kapnak: egyoldalú, érzelmileg vonzó információkkal, valamint sztereotip általánosításokkal táplálkoznak.

De a bulvárra mégsem az a jellemző, hogy hazudik! Nem álhíreket, nem kitalációkat közöl napra nap – persze belefut olykor –, annál sokkal rafináltabb. Az online bulvár, ha állandóan hazudna és csak kitalálna, elveszítené az olvasóit…   Inkább az olvasó intim-kíváncsiságára, érzelmeire és félelmeire játszik rá. Eleve ezt szolgálják a már ránézésre kattintásra „kényszerítő” címek is.

Gyászol a nemzet – volt címként olvasható egy hazai bulvárportálon. Húú, kicsodát? Aztán kiderül, hogy a „váratlanul életét veszett” férfi – beteg volt, 95 éves, és a hajdani szocializmus egykori minisztere, és nem váratlanul, és nem „lehunyta szemét” – hanem betegségben elhunyt, meghalt. Nevére az olvasók 95 százaléka még csak nem is emlékezett. De előtte kattintott…

A bulvár a tényeket rendszeresen elferdíti, csúsztatja és érzelmileg dramatizálja, hogy kíváncsiságot keltsen és maga az olvasás se legyen unalmas – hanem izgalmas és szórakoztató!  Óh, hogy egy híres ember halála, annak körülményei nem borzongatóan szórakoztató!? Jó lenne azt hinni…

Persze a bulvár „oknyomoz” is – elsőként közli, hogy a magyar énekesnő fiának mi lett a keresztneve, hogy a celebpár már külön él, hogy ki volt az a közszereplő, aki a Körúton karambolozott, hogy VVLányka korábban pornózott, és a híres modell az Instán „villantott”…

Míg az újságírás az objektíven bemutatott tényszerű információkra összpontosít, a bulvár újságírás minden másra, csak arra nem. A kattintásokért és olvasókért folyó háborúban a szenzációt keltő címek és csúsztatott tartalmak járványát idézte elő.

De a bulvár sem öncélú. Mindent a bevétel vágya generál. A kiadó profitot akar, és a bulvárban pénz van. S mert az olvasók egyre kiszolgáltatottabbak, és egyre inkább tanulatlanok vagy tudatlanok: mindent benyalnak, készpénznek vesznek (még ha közben – micsoda paradoxon – szapulják is a bulvárt).

És valljuk be, a tények sokszor unalmasak… gondoljunk csak bele, 12 hónap után, de már 2022 májustól megfigyelhetően egy bulvár sem hozza címlapján az orosz-ukrán háború „hétköznapi” történéseit…És ennek nem csak a szerkesztők az okai, maguk a hirdetők kérik, hogy ne „háborús kontextusok” közepette jelenjenek meg a portálon a hirdetéseik! Hoppá!

És melyik minimálbérből élő olvasót érdekli naponta a forint brutálisan ingadozó árfolyama… vagy hogy megint 8 000 ukrán menekült lépte át a határt…

De eladható! Egy kisképességű szerkesztő például naponta tette közzé a hírt: Durva hírek érkeztek az ukrán határról / Elképesztő, mi történt… Dráma az ukrán határon… és hasonlóan alacsonyrendű címek alatt közölte a sima, nyilvánosan is hozzáférhető napi menekült-adatokat, amelyek semmi különöst nem tartalmaztak. Ám a face-ra is kiposztolt címek az átlagos vagy annál magasabb kíváncsiságot és kattintást generáltak… újra és újra. Na, ki a hunyó?

Egy újságcikk akkor kerül az érdeklődés homlokterébe, ha hasznos, vagy ha valaminő kíváncsiságot elégít ki.

A hasznosság távol áll a bulvártól, ha mégis, az kétséges (ne itt olvassuk el, hogy melyek a közelgő infarktus jelei).

A kíváncsiság ingerlésében azonban a bulvár mesteri. Hogyan működik? Pl. Dráma az ukrán határon…  1. Tegnapelőtt is hazudtak, de ha ma nem kattintok, lehet, lemaradok valami fontosról…, hátha…2. Tegnap is hazudtak, na, nézzük, igazam van-e ma is, naná, előre megmondtam…

Mi a közös? A kattintás.

Vagy a Covid. Két évig lehetett napra nap a szinte semmittudással riogatni – valójában egyhelyben toporogva! (Mert még mindig csak vélemények-feltételezések vannak! és az oltások utóhatásai is majd évek múlva válnak ismertté…) De mindeki olvasta (a szinte semmit!) – növekvő belső aggodalommal.  Omikorn és variánsai még ma is tarolnak – az online portálokon (is)…

Az újságírás komoly szakma, amely a hatalmon lévőket ellenőrzi, és alapvető információkat juttat el  tömegekhez, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak.

A bulvár újságírás egyetlen célt szolgál: annyi olvasót szerezni, amennyit csak lehet. És ez úgy éri el, hogy összemossa a valóságot az illúzióval.

Befejezésül egy jellegzetes vicc, amely a bulvárhatásról árulkodik:

Egy fickó hazaér a melóból. Egy melegvízzel teli lavórt helyez a szobai csillár alá majd elkezd maszturbálni. S közben boldogan felkiált: Nők, napfény, vízpart…Kell még valami?