Lehangoló a hírkeresőn vagy a hírstarton böngészni és híreket olvasni. Mert csak azzal szembesíti az olvasót, hogy hány portál élete függ a másolástól: ugyanazokat a közleményeket és híreket ismételgetik egy végtelen körben.

Kinek van szüksége ugyanannak a történetnek a klónjaira, ugyanazokkal az alapvető tényekkel és forrásokkal?

Nincs azzal gond, ha az olvasó mondjuk 25 Tóth Gabi sztori közül választhat. Ám ha mindegyik ugyanolyan, ugyanúgy épül fel, ugyanaz a hangsúlya, ugyanaz a körítése, sőt, a mondatok is visszaköszönnek, akkor az már baj.

Minél több másolata van egy írásnak, annál kisebb az értéke egy-egy példányának. A régi időkben, amikor minden print kiadványnak megvolt a maga nyomtatott piaca, az olvasók nem vették észre, hogy másolatokat (is) olvasnak. A hirdetők sem.

Az internet átláthatóvá tette a hírfolyamokat, lehet, hogy egy napon csak 100 hír van, ami említésre méltó, ám ezek mindegyike legalább 30-50 példányban jelenik meg, de nem egyszerre, hanem napközben elosztva.

Ezért is szinte lehetetlen pénzt kérni az olvasóktól egy portál cikkeiért – hiszen a másolat az másolat, és ki fizetne azért, amit máshol ingyen olvashat.

Ezt a hirdetők is felismerték már. Nem hajlandók felárat fizetni egy másodlagos termékért, függetlenül attól, hogy digitális vagy nyomtatott példányról van szó.

Újságírói szempontból ez egyszerre jó és rossz hír.

A rossz hír az,

hogy összességében kevesebb történetre van szükség. Ugyanakkor egyre többen nem a másolatot idézik és másolják, hanem kihagyják azt a médiumot, ahonnan értesültek, és egyenesen az eredeti forrásból dolgoznak. Csak hogy a másolás kisköltséges, kevesebb újságíróval is megoldható.

A copy paste nem teljesítmény, azt egy ügyes szoftverrel több száz webhelyre lehet másolni. És még némi kis különbséget is generálni köztük. Ehhez nem kell sok újságíró. Elég egy, vagy egy még okosabb, jól válogatni is tudó – szoftver.

Van azonban jó hír is.

A másolatok dömpingje arra készteti az újságírókat, hogy rátaláljanak a saját hangjukra és stílusukra. De ez nem a hírek terén mutatkozik meg. Hanem a véleményműfajokban. Ez is az oka annak, hogy a véleménycikkek és rovatok elég jól szerepelnek a „legolvasottabb cikkek” listáján. Egy személyiséget nem lehet simán másolni! Egy publicisztikát nem illik és nem is lehet simán átvenni. Míg a hír, a történet – mivel megtörtént – valójában közkincs, egy jegyzet, vezércikk, kommentár azonban az írója tulajdona, szellemi teljesítménye.

Az információ szabad akar lenni. A másolások által az információ szabadon áramlik, szinte össze vissza, ám beszerzésének költsége folyamatosan csökken.

De az információ drága is akar lenni, mert olyan értékes.

De értékes információhoz nem lehet másolás útján jutni.

Akkor hogyan?

Ezt tanulhatod meg az ÚjságÍróKépzés kurzusain.