Gyors, pontos, sosem fárad, mégis valami hiányzik belőle. A mesterséges intelligencia tud cikket írni, de nem tud kérdezni, látni, vagy jelen lenni. Csakhogy az újságírás ott kezdődik, ahol az zsurnalista belép a valóságba.
A látszat: az AI már mindent tud
Az utóbbi években sokan gondolják úgy, hogy az újságírók napjai meg vannak számlálva. Hiszen az AI gyorsabb, pontosabb, és bármilyen témáról pillanatok alatt képes cikket írni. Egyetlen utasítás, és már kész is: szöveg van, cím van, logika van.
Minden működik.
Csakhogy ez nem újság.
Ez csak szöveg.
A kettő között akkora a különbség, mint a térkép és a táj között
Az AI bármilyen pontosan rajzolja meg a vonalakat, nem járt ott. Nem érezte a szagokat, nem hallotta a hangokat, nem nézett az emberek szemébe. És ez a hiány mindenen átsüt.
A valóság: az AI nem kutat, csak feldolgoz
A mesterséges intelligencia nem a valóságból dolgozik, hanem abból, amit mások már leírtak a valóságról. Nem megy oda, nem kérdez, nem hív fel senkit, nem ellenőriz semmit. A „forrásai” azok az emberi mondatok, amelyeket valaki valamikor publikált.
Vagyis az AI nem szerzi meg az információt, hanem csak újrarendezi.
Ezért van az, hogy bármilyen csillogónak tűnik egy AI-által írt hír, hiányzik belőle a lényeg: a jelenlét. Nem tudja, mi történt valójában, csak azt tudja, mit mondanak róla.
Ez a különbség az adat és a tapasztalat között.
Az újságírás lényege: ott lenni
A hírszerzés nem gépi folyamat. Az újságíró nem a neten keres, hanem odamegy. Ott ül a tárgyalóteremben, a sajtótájékoztatón, az utcán, a faluszélen, a buszon. A szeme, a füle, az orra a forrása.
Ha valaki elhallgat valamit, ő észreveszi.
Ha valaki mellébeszél, ő visszakérdez.
Ha valami ellentmondásos, ő megkeresi a másik oldalt.
Ez az, amit a mesterséges intelligencia soha nem fog tudni: a tapasztalatból gondolkodni.
A valóság érzékelése nélkül azonban nincs újság.
Csak adat.
A hitelesség nem a nyelvben, hanem a jelenlétben van
Egy AI-cikk soha nem hazudik – de nem is mond igazat. Mert az igazság nem a mondatokban lakik, hanem abban, aki kimondja őket. Az újságíró, aki ott volt, hiteles, mert látta, hallotta. Az AI csak rekonstruálja, amit más látott, hallott.
Amikor egy print napilapnál dolgoztam – az internet előtti világban – a lap anyagainak hetvenöt százaléka saját szerkesztőségi anyag volt. A külföldi anyagok zöme MTI, Reuters… De a belpolitika, a krimi, a kultúra vagy a sport rovat anyagai az újságírók „szerzeményei” voltak. Valódi terepmunka, emberi történetek, első kézből szerzett információk. A lapnak saját hangja volt, mert a riporterek tudtak valamit, amit más nem.
Ezt az AI soha nem tudja pótolni – nem a technikai korlát miatt, hanem mert nincs kint a világban.
Az újságíró érzékel – az AI nem
Az újságíró nemcsak információt gyűjt, hanem érzékeli is az emberi viszonyokat. Hallja, ha valaki fél. Látja, ha valaki hazudik. Megérzi, mikor kell csöndben maradni, és mikor kell újra kérdezni.
Az AI-nak nincs intuíciója.
Nem tudja, mikor kell továbbmenni, mikor érdemes elengedni a témát, vagy mikor kell „áthatolnia a füstködön”. Nem ismeri a szándékot, az indulatot, a félelmet. Pedig ezek az újságíró legfontosabb eszközei, mert a valóság nem csak tényekből áll, hanem emberi motívumokból.
Ezért mondhatjuk: az AI képes írni, de nem képes értelmezni.
A jó újságírás pedig mindig értelmezés.
Az AI mint segédeszköz, nem mint szerző
A mesterséges intelligencia hasznos. Gyorsít, rendszerez, előkészít, segít megfogalmazni. De az újságíró helyett soha nem lesz terepen. Nem fog a polgármester szemébe nézni. Nem fog egy síró anya mellé leülni. Nem fog hallgatni, amikor hallgatni kell.
Ezért az AI-val való jó együttműködés kulcsa az, hogy tudjuk, hol a határ. A gép ír, de az ember lát. A gép rendszerez, de az ember érez.
Az újságíró nem azért nélkülözhetetlen, mert a gép gyenge, hanem azért, mert a valóság emberi kapcsolat.
Az AI és a copy–paste újságírás
Az online újságok nagy része ma más források tartalmaira épít. Kevés a saját, eredeti tartalom – a hírügynökségek más tészta. De még ott is előfordul – bár saját-anyagos kiegészítésekkel.
Ez önmagában nem új jelenség, de az AI megjelenése radikálisan felgyorsította a hírkészítést. A mesterséges intelligencia ugyanis pillanatok alatt képes összegyűjteni, átfogalmazni és újrarendezni más lapok híreit.
Ami korábban egy szerkesztő délutáni munkája volt, ma egyetlen perc alatt elkészül.
Ez a technológia hasznos, mert:
gyorsítja a hírgyártást,
kiszűri a nyelvi hibákat,
és képes több forrásból egyetlen, jól szerkesztett anyagot létrehozni.
De ez az előny egyben a legnagyobb veszély is:
Az AI nem tudja,
melyik forrás megbízható,
nem ismeri az eredetiségi határt,
és nem érzékeli, mikor kezd el egy szöveg plágiumba csúszni.
A „másolat” így könnyen válik tökéletesen megfogalmazott félreértéssé.
A copy–paste újságírásban az AI tehát eszköz, nem szerző.
A szerkesztő feladata, hogy: ellenőrizze az eredeti forrást, döntse el, mi hiteles, és biztosítsa, hogy a szöveg ne csak „újrafogalmazott hír”, hanem szerkesztett tartalom legyen.
Az AI legnagyobb haszna tehát nem az, hogy megírja az újságíró helyett a cikket, hanem az, hogy időt szabadít fel az emberi munkához: a válogatáshoz, a kérdezéshez, az értelmezéshez.
Aki szerkesztő ezt elfelejti, annak az újságja nem gyorsabb lesz — hanem üresebb.
Összegzés: az újságírás nem algoritmus
A mesterséges intelligencia forradalmasította az információfeldolgozást, de az újságírás nem információfeldolgozás, hanem valóságérzékelés. Az újságíró tanú. A jelenlétét adja a szöveghez.
És ez az, ami hitelessé teszi.
Az AI soha nem lesz tanúja semminek.
Ezért soha nem fog tudni újságot írni.