Sokan fordulnak az újságírás, blogírás vagy közéleti tartalomkészítés felé azért, mert úgy érzik: van véleményük, és ezt hallatni szeretnék. Ez önmagában nem baj – sőt. A vélemény szabad. De attól még nem lesz publicisztika, hogy indulatos vagy harsány, esetleg egy Facebook-kommentnél hosszabb.
A publicisztika nem egyenlő a közösségi oldalakra írt indulatos poszttal. Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan fogalmazz véleményt újságírói szemlélettel, és milyen hibákat kerülj el, ha hitelesen és hatásosan akarsz megszólalni.
A közlés nem egyenlő a közléskényszerrel.
És a vélemény nem egyenlő az igazsággal.
1. A véleményírás nem kirohanás – hanem gondolatmenet
Az egyik legnagyobb félreértés, hogy a publicisztika = dühös kirohanás, odamondás.
Pedig a vélemény nem indulat, hanem állítás. És az állítás akkor működik, ha mögötte van tapasztalat, háttérismeret, logika vagy morális érv.
Tipp: Ne azt írd le, hogy „ez hülyeség” – hanem azt, hogy miért gondolod másként, és milyen szempontból nem működik az amit kritizálsz.
2. Véleményt írni nem azt jelenti, hogy punktum
A vélemény nem „lecsapott végszó”. A jó publicisztika úgy tesz valamely kijelentést, hogy közben kérdéseket is felvet.
Egy erős vélemény nem öncélú, hanem valamihez viszonyul, és azt is tudja: az olvasó is gondolkodik.
Éppen ezért, ha indulatosan is tollat átragadsz, tegyél fel magadnak néhány kérdést:
a/ Tudok legalább két példát vagy konkrét esetet mondani, amire a véleményem épül?
b / Legalább egy ellentétes véleményt ismerek, és ezt figyelembe is vettem?
c/ Az írásom nem haragos – hanem világos?
d/ Nem használtam olyan szavakat, amik gyengítik a hitelességemet („idióta”, „mindenki hülye”, „tipikus libsi/fideszes”)?
3. Ne csak azt írd, amit érzel – hanem azt is, amit tudsz is
Sokan úgy ülnek neki egy cikknek, mint egy betelefonálós műsornak: „én most elmondom, amit gondolok”. De a vélemény akkor hiteles, ha van mögötte adat, hivatkozás, kontextus – vagy legalább annyi belátás, hogy elmondod (felsimered), mi a korlátja a saját látásmódodnak.
Tipp: Egy jó véleményben legalább egyszer megjelenik az is, hogy „tudom, ezt más máshogy látja” – és ez nem gyengeség, hanem erény.
4. A vélemény nem propaganda – de nem is terápia
A publicisztikának nem az a célja, hogy kiadd magadból a feszültséget. Az nem egy napló. És nem is hittérítő beszéd. A célja nem az, hogy mindenki egyetértsen veled, hanem hogy elgondolkodjanak azon, amit írsz. Ha csak „beolvasol”, az nem vélemény – az támadás.
Tipp: Olvasd el, amit írtál, és képzeld el: egy veled ellentétes véleményű ember is elolvasná-e. Válaszolna – vagy csak lapozna?
5. A vélemény stílusa árulkodik rólad – jobban, mint hinnéd
Nem mindegy, hogyan fogalmazol. A véleményed nemcsak tartalmilag, hanem nyelvileg is hiteles vagy hiteltelen lehet. A sértegetés, a túlzás, a hasonlatok puffogtatása eltorzíthatja még a jó gondolatot is.
A visszafogott, de pontos írás sokkal erősebb lehet, mint az üvöltve írt igazság.
Összegzés: a vélemény szabad – de felelősség is
A publicisztika nem a vélemény jogáról szól, hanem annak megformálásáról.
Nem attól lesz valaki jó véleményíró, hogy erősen hisz valamiben – hanem attól, hogy azt jól, átgondoltan és megszerkesztve képes közölni.
Civilként írni lehet, sőt: szükséges. De ha civilből újságíróvá akarsz válni, akkor a véleményedet nem elég megélni – meg is kell tanulni írni.
Tanuld meg, hogyan formálj véleményt úgy, hogy azt valóban el is olvassák: nézd meg az újságíró-kurzus részleteit: