Soha nem volt még ennyi hírportál, mint ma – és soha nem olvastak ennyire kevesen híreket. A paradoxon mögött azonban nem egy rejtély, hanem a médiaipar új logikája áll: az olcsó tartalom, a széttöredezett közönség és a figyelemért vívott végtelen harc.

Az ellentmondás valójában logikus következménye annak, ahogy a média világa átalakult. Akkor miért éri meg újabb portálokat indítani? Megéri?

1. Alacsony a küszöb

A hagyományos sajtó korszakában egy újság, rádió vagy tévé mögött komoly szerkesztőségi háttér, tőke és szakmai szűrő működött.

Egy hírportál ma már nem igényel hatalmas szerkesztőséget, nyomdát vagy irodát. Egy domain, egy WordPress-sablon, néhány lelkes szerző és egy megfelelő tárhely – ennyi elég is.

A technológia demokratizálta a sajtót: ma már bárki lehet „újságíró és főszerkesztő”. Ez a szabadság ugyanakkor elhozta a minőség aláhullását is. Az egykori nagy lapok helyére száz apró portál lépett, amelyek gyakran ugyanazokat a híreket közlik, minimális átdolgozással, abban bízva, hogy egy-egy cím jól hatalmasat fut majd a Facebookon vagy a Google Discoverben.

A kattintásból élő online gazdaság mindenkit kísértésbe hoz: hátha neki is sikerül.

2. A gazdag tartalom illúziója

A kattintás ma pénzt ér – legalábbis elméletben. A valóság az, hogy a reklámbevételek döntő részét az óriások szívják el, a kisebb portálok pedig a morzsákért versenyeznek. Sok új hírportál mégis ebben látja a kitörés lehetőségét: elég egy sikeresnek vélt cikk, egy dögös téma, és máris beindul a forgalom. Hát nem…

Ám ez a logika termeli ki a kattintásvadász címeket, a gyorsan másolt híreket, és azokat az oldalak ezreit, ahol a mennyiség kiszorítja a hitelességet.

3. Az olvasók darabokra törtek

A mai olvasó nem hűséges. Egyik nap a politikai híreket böngészi, másnap a gasztrotippeket, harmadnap pedig a sztárok magánéletében kutakodik. A nagy portálok, mint az Index vagy a 24.hu, még mindig tömegeket érnek el, de mellettük gombamód szaporodnak a tematikus mikromédiumok: helyi hírportálok, sportblogok, kulturális oldalak, bulvár- és ezoterikus magazinok. Mind a maguk kis szegmensében próbálnak megélni – sokszor pár ezer olvasóval is.

Az olvasók érdeklődése ezer apró darabra tört szét. A nagy, mindenkihez szóló médiumok ideje lejárt, helyüket tematikus, réspiaci portálok vesztték át – egészség, gasztro, politika, bulvár, sport, technológia, spiritualitás. Mindenki a maga kis közönségét próbálja megtalálni, sokszor a hitelesség rovására is.

4. A presztízs illúziója

Egy hírportál ma a látszat szerint hatalmat ad. Saját véleményt, márkát, politikai vagy üzleti befolyást lehet építeni rajta. Az olvasó kevés, de a motiváció sokrétű: pénz, ego, érdek, küldetéstudat.

Egy hírportál tehát nemcsak médiafelület, hanem státuszszimbólum. Vannak, akik azért indítanak portált, hogy politikai befolyást szerezzenek, mások üzleti partnereket vagy saját márkát építenek rajta. Egy regionális vállalkozó számára a helyi híroldal lehet reklámfelület és önigazolás egyszerre. Egy civil szervezetnek vagy influenszernek pedig az önálló portál az autonóm hang ígérete.

5. A figyelem szűk lett

A sok portál közül végül csak kevés jut el valódi közönséghez. Az olvasók köre nem nőtt, csak szétszóródott: ma már percenként vált platformot, rövid cikkeket olvas, a hírek nagy részét közösségi médiában látja. A paradoxon tehát nem valódi ellentmondás: a portálok szaporodása nem a közönség növekedésének, hanem a tartalomgyártás olcsóságának és az önkifejezés vágyának következménye.

Az olvasó figyelme már nem erőforrás egy portál számára, csak a nagyok bízhatnak benne…a kicsik épp ebbe buknak bele.

Indítsd el az újságíró karriered