Beszélünk. Írunk. Hol így, hol úgy fejezzük ki magunkat – de vajon tényleg ugyanaz történik, amikor kimondunk valamit, mint amikor leírjuk? Vagy akkor, ha egy újságíró az alanyát hallgatva leírja, amit hall?

Súlyos ám a kérdés: mi a különbség a hangzó beszéd és a leírt szöveg között, és vajon hogyan lehet a kettő között jól „fordítani”? Mert sokan próbálják – például amikor egy podcastból cikket írnak, vagy amikor egy interjút szó szerint közölnek. De az is előfordul, hogy valaki egy írott szöveget próbál élőbeszédként előadni, és furán hangzik: átlátszóan megírt marad. De vajon miért?

A hangzó beszéd: pillanat, ritmus, jelenlét

A beszélt nyelv természetes, élő és pillanathoz kötött. Általában nem tervezett, hanem spontán jön létre – és alkalmazkodik a másik félhez. Vannak benne szünetek, félbehagyott mondatok, áthallások, ismétlések. Van hanglejtése, hangsúlya, mimikája, testbeszéde – ezek mind pluszjelentést adnak.

Annak, aki hallja!

Ha azt mondjuk: „Na, ez szép volt!”, az lehet dicséret vagy gúny – a hanglejtés dönti el. A leírt változatban viszont ez elveszik, vagy legalábbis „támaszték” kell: mondatvégi írásjel, zárójel, kontextus.

Ráadásul beszéd közben a gondolataink is alakulnak. Mondunk valamit, aztán pontosítunk, hozzáfűzünk. Az élő beszéd nem lineáris, hanem organikus.

A leírt szöveg: tartós és szerkesztett

Ezzel szemben az írott nyelv szerkesztett, átgondolt, de – tetszik vagy nem – megőrzi a hibákat is. Amit leírunk, az ott marad. Nem lehet olyan könnyen kijavítani, mint beszéd közben: „bocs, úgy értettem, hogy…”.

Az írott szöveg ugyanis strukturált. A mondatok hosszát, a bekezdések ritmusát, a tagolást tudatosan alakítjuk. Sőt, alakítanunk kell! Bizony. Ugyanis a cél nem csak az, hogy leírjunk valamit, hanem az, hogy érthető és visszakövethető is legyen az olvasó számára.

És ami különösen fontos: az olvasó nem hallja senki hangját! Ezért kell használnunk például írásjeleket, kötőszavakat, gondolatjelet, kiemelést, címkét – mindazt, amit hanggal és arckifejezéssel amúgy élőben simán megoldanánk.

Mi a közös bennük?

A jó hír: a tartalom ugyanaz maradhat. Ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket, információkat adhatjuk át. A cél: megértés. Csak az eszközök különböznek.

Ha jól beszélünk, annak is van szerkezete: eleje, közepe, vége, hangsúlyok. Ha jól írunk, abban is van ritmus, dinamika, hanglejtés – csak más eszközökkel.

Sőt, sokszor az írott szöveg élőbeszédes hangvételre törekszik. A blog, az online újságírás, vagy a közösségimédia-posztok világa épp ezt a „beszélgetős” stílust keresi. Ezért is fontos tudni, hol húzódik a határ: mi az, amit át lehet emelni a beszédből, és mi az, amit muszáj szerkeszteni, hogy írott formában is működjön.

Miért fontos ez manapság?

Az online világban egyre több a hibrid tartalom: hangfelvételből írás, cikkből videó, élőbeszédből jegyzet. Ha tudjuk, hogyan működik a két nyelvi forma, hitelesebben és tudatosabban kommunikálunk. Nem lesz „gépies” az interjúleirat, nem lesz „darabos” a podcastból készült szöveg.

És fordítva is: ha szöveget olvasunk fel, és értjük, hogyan lehet „életet lehelni” a mondatokba, élőbbé válik az írott anyag is.

A hangzó beszéd és a leírt szöveg nem egymás ellenségei. Inkább olyanok, mint testvérek, akik ugyanazt a történetet mesélik – csak más hangon.

Ha megtanuljuk „fordítani” egyikből a másikba, nemcsak jobban értjük a nyelvet, hanem jobban értjük egymást is.

# Példa – direkt általános és semmitmondó

Beszélt nyelvi változat (rövid részlet egy interjúból):

Hát igen, szóval amikor elkezdtük ezt az egészet, akkor még tényleg nem tudtuk, mi lesz belőle, csak… hát csináltuk, ami jött. Volt, hogy napokig semmi – ööö…aztán meg hirtelen jött az ötlet, és akkor mentünk vele. Tudja, ez ilyen… ilyen hullámzó dolog. De azt hiszem, akkor kezdtük el igazán érezni, hogy működik, amikor először kaptunk visszajelzést – na, igen, akkor.

Szerkesztett, írott változat:

A kezdetben még nem tudtuk pontosan, mi lesz ebből az egészből – egyszerűen csak haladtunk előre, ösztönösen. Voltak üresjáratok, amikor semmi nem történt, majd hirtelen jött egy ötlet, és vitt minket tovább. Ez az egész folyamat nagyon hullámzó volt. De talán akkor éreztük először, hogy tényleg működik, amikor megérkeztek az első visszajelzések.

Tanulság: a gondolat ugyanaz, de a szerkesztés, a szófűzés, a mondathossz és a tagolás alkalmazkodik a médiumhoz – az írott szövegnek ritmusa, belső logikája van, amit a beszélt nyelv hanglejtéssel és mimikával old meg.