Miért más, mint a „jó civil szöveg”?

Sokan akarnak újságírók lenni. Akik kiválóan írnak… világosan fogalmaznak, választékosan, gördülékenyen, hiba nélkül.
És mégsem működik.
Mert nem húz be. Nem áll meg a lábán a nyitómondat, nem visz tovább a cím, nem érzi az olvasó, hogy „ezt most azonnal el kell olvasnom”.
Miért?

Azért, mert az újságírói nyelv nem szép – hanem hatásos.

• Nem csak pontos – hanem célzott.
• Nem a nyelvérzékre épül, hanem híréhségre, ritmusra, súlypontokra.
• Ez egy másik játék. Ugyanolyan szavakkal – de más szabályok szerint.

 # A civil nyelv elmond – az újságírói nyelv belevág

Egy civil szöveg gyakran felvezet:

Tegnap délután a város főterén egy figyelemre méltó esemény zajlott…

Az újságírói nyelv a közepébe vág:

Karddal rontott a főtéri faszoborra egy férfi – letartóztatták.

Az újságíró nem körülír – hanem levágja a fölösleget, és odateszi a történést, az okot, a tétet az első sorokba.

 # A civil szöveg fecseg – az újságírói irányít

Egy civil fogalmazása gyakran elindul, mesél, részletez, kapcsolódik.

Egyre több emberben merül fel a kérdés, hogy vajon miként lehetne környezetbarát módon közlekedni a nagyvárosokban, különösen a zsúfolt belvárosokban.

Az újságíró viszont tudja:

• Mi a főállítás?
• Mi az első mondat?
• Mi a cím? És a horog?

Nem csak mondani akar valamit – rá akarja venni az olvasót valamire: hogy kattintson, hogy végigolvassa, hogy meglepődjön, hogy átlásson.

Zöld rendszámos robogókat vezetnének be Budapesten – kevesebb zaj, kevesebb szmo

 # A civil nyelv arányosan építkezik – az újságírói súlyoz

Egy civil szövegben szépen be van vezetve a kontextus, aztán jön a tartalom, végül egy kis kitekintés, értékelés.

A közösségi tér kialakítása során először a növényzet ültetésére került sor, majd később a játszótér eszközeinek telepítése és az ülőhelyek kihelyezése is megtörtént.

Az újságírói nyelv fordított piramisban gondolkodik:

• A legfontosabb az elején,
• a részletek, az adatok, az idézetek csak utána.
• ami levágható a végéről, az le is lesz. Esetleg van hely és idő a háttérre.

Ez azért van, mert az olvasó nem kötelezett arra, hogy végigolvassa a cikket: lehet, hogy csak az első három sort olvassa. Ott kell elmondani a lényeget. Ott kell megfogni – ha az, az érdeklődési körébe tartozik.

Új játszótér épült a lakótelepen – padokkal, zölddel, biztonsági burkolattal.

 # A civil szöveg épít – az újságírói tömörít

Egy jó civil írásban olykor öröm beleveszni a gondolatmenetben.

Az évek során több alkalommal is felmerült a gondolat, hogy szükség lenne egy új közösségi házra a kerületben, ám eddig nem sikerült megvalósítani a tervet.

A jó újságcikk nem engedi, hogy elvessz – irányít, szelektál, tömörít.
Nincsenek hosszú körmondatok, csak ha nagyon indokolt.
Nincsenek üres szavak, sem „azt lehet mondani, hogy…”, sem „úgy tűnik, mintha…”

Az újságíró lecsupaszít – és ettől világosabb lesz, nem kevesebb.

Tíz éve halogatják – most végre épülhet a közösségi ház.

 # A civil nyelv szépít – az újságírói feszültséget épít

Egy civil szövegben a mondatok simák, barátságosak, kerekek.

A környék lakói már régóta panaszkodtak a romló közbiztonságra, és az utóbbi időszak eseményei ezt a tendenciát látszanak igazolni.

Az újságírói szöveg nem mindig szép. Néha szikár, néha karcos, néha pimasz. De mindig érzelmet ébreszt: feszültséget – meglepetést – hitelességet.

És ezt nem bonyolítással, hanem célzott szerkesztéssel éri el.

Két rablás egy héten – félnek a lakók a kerületben.

! Egy példa – ugyanaz a hír, kétféleképp:

Civil szöveg:

A belvárosban ma délután egy nem mindennapi jelenet szemtanúi lehettek az arra járók: egy középkorú férfi karddal a kezében megpróbálta megrongálni az egyik köztéri faszobrot. A járókelők megdöbbenését követően a rendőrség perceken belül a helyszínre érkezett és elfogta az elkövetőt.

Újságírói verzió:

Karddal támadt a szoborra egy férfi a belvárosban – percek alatt elfogták.
Szemtanúk szerint a középkorú férfi ma délután egy köztéri faszoborhoz lépett, és karddal próbálta megrongálni. A rendőrök néhány percen belül a helyszínre érkeztek és őrizetbe vették.

Összefoglalás:

Az újságírói nyelv nem írói stílus. Nem regény, nem esszé, nem szónoklat.
Ez egy műfajnyelv: célja van, gyorsaságot követel, fókuszt tart, és olvasót szolgál.

A civil nyelvben gyakran magunkhoz, magunknak beszélünk.
Az újságíró mindig valaki másnak ír – egy gyors, elfoglalt, információéhes olvasónak.

És ha ezt megtanulod, akkor történhet valami különleges: nem elvész az írás szabadsága – hanem új formát ad neki.